2009. december 31., csütörtök

The Invention of Lying (ajánló)

hát kérem szépen, kicsit elszakadunk kis hazánktól, mert a The Invention of Lying (2009) kapcsán nem kicsit jelentkezett be Ricky Gervais. nem rémlik emberünk neve, mi? segítek: The Office? biza, merthogy nem csak főszerepelte a UK verziót, de még alkotta, írta és rendezte is. nem mellesleg Angliában neves stend-up-os.

a film gyengeségei ellenére hatalmas potenciált rejt, sok sok humorral, egy rakás bazi nagy névvel apróbb szerepekben (de tényleg!), szóval hiába h csak 7 csillagot szórok rá, nagyon ajánlom. az emberünket meg érdemes megjegyezni, mert tuti fogjuk még látni.

szóval 7/10, bővebb írás meg talán lesz a rivjún.

Megáll az idő (ajánló)

rá kell jöjjek, hogy bizony kezdem nagyon szégyellni magam. ha másért nem, hát azért biztosan, hogy eddig mennyire magasról tettem a magyar (most már) klasszikus filmművészetre. hiába alap Szabó István és Jancsó Miklós, ha fogalmam nem volt, hogy pontosan ki is az a Fábri, a Gothár, a Bacsó - a nevüket hallottam, de mélyebben semmi. szóval most már látom, hogy ez komoly hiba volt.

tehát "fedezzük fel a magyar filmeket" missziónk következő zsenije Gothár Péter, és 1981-es remeke, a Megáll az idő. a főszerepben többek között itt is jelen Őze Lajos, aki lassan már hiányozna a miliőből, de feltűnik itt Jordán Tamás és Rajhona Ádám is, csak az ismertebb arcok közül.

a történet '63-ban játszódik, egy testvérpár kamaszkori életébe csöppenünk bele. apjuk '56-ban disszidált, anyjuk egyedül neveli őket. igazság szerint itt sem az alapsztori ami megfekteti a nézőt, hanem az az egyedi, feszültséggel és hitelességgel teli történet és karakter vezetés, ami nemhogy nem dohosan, hanem egyenesen frissen és bátran mutatja be a hatvanas évekbeli kamasz gimis világot és annak nem kevéssé rétegelt társadalmi hátterét. kicsit sötéten és izgalmasan, viszont semmiképpen sem vontatottan, vagy túldrámázva. egy biztos, voltak olyan faszák a srácok mint ma, csak kamilláztam, na. komplex, ügyesen rétegelt és érthetően magyarázott képek a kommunizmus bebástyázódásának kezdetéről - miközben a háttérben már halkan Elvis tombolt.

nem lehet mit tenni, csak büszkén vigyorgok, hogy most már ennyivel is több lettem klasszikusok és élmény terén, hiszen ide sem szállhat kevesebb, mint egy 8/10.

2009. december 26., szombat

Az ötödik pecsét (ajánló)

ismét egy Fábri-bomba, 1976-ból. ha nem tudnám hova tenni, azt mondanám Tarantino hozzá járt stílusgyakorlatra. Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, Becstelen Brigantyk - éttermi jelenetek.

most nevetsz és nem hiszed el?

sok jelentéktelennek tűnő pofázás, de valójában eszméletlen karakterábrázolással a háttérben. mindezt magába ágyazza egy kőkemény, elgondolkoztató és távolról sem unalmas morális kérdésfeltétel. illetve a kőkemény befejezés. 1944 ősze, nyilas uralom és egy belvárosi kis kocsma, ennyi. és a hab a tortán: Latinovits, Őze, Márkus, Dégi, Horváth. ha látni fogod őket leesnek a nevek, nyugi.

be kell látni, hogy bizony nekünk is megvoltak a Mestereink, csak fel kell őket újra fedezni. fel kell, mert piszkosul megéri. 9/10.

2009. december 25., péntek

Isten hozta, örnagy úr! (ajánló)

egészen elképesztő, mennyire nem vagyok/unk (sajnos a többség) tisztában a hazai filmgyártás régi-régi remekeivel. egyáltalán már az csoda, hogy a Hyppolit, a Lakájról, vagy a Meseautóról az emberek túlnyomó része még tudja, hogy ezek rendelkeztek egy eredeti változattal, és nem Stohl András, vagy a Bajor játszotta először el eme alapvetéseket. És hálistennek, az olyan méltán sokat emlegetett klasszikusok mellett is, mint a Tanú, az Egri Csillagok, vagy a Tenkes Kapitánya, bizony számtalan kevésbé hangoztatott, ismert alkotás van, amely tagadhatatlanul megérdemli, hogy ismét elővegyük őket. mindazonáltal, alapvető fenntartásaim vannak az elmúlt fél évszázad magyar filmművészetével kapcsolatban. az elvontság igazán soha nem gyönyörködtetett.

súlyosan helytelen előítéletek, tudom.

akadnak viszont olyanok is, amelyekről még a port sem kell lesöpörni, annyira frissek és hitelesek a mai napig. így a véletlenül kezembe akadt, Fábri Zoltán 1969-es színes játékfilmje, az Isten Hozta, Örnagyúr! amely egészen elképesztő mennyire aktuális, és élvezhető abszurd vígjáték. a legszebb az egészben, hogy két olyan színészóriás játssza a főszerepeket, mint Latinovits Zoltán és a nemrég elhunyt Sinkovits Imre. a zseniális direktor, Fábri, nem csak rendezte, de írta is a film forgatókönyvét.

szóval óriási, csak jót tudok mondani róla, és lazán száll rá egy 9/10.

2009. december 24., csütörtök

Avatar kritika

elkészült az Avatar kritika. a Review-n már ott virít. nagyon nagyon odatette magát Cameron. ha 1 mód van rá, kizárólag IMAX 3D-ben nézd meg!

nézzük+!

ajánlások, vélemények, beszámolók közvetlenül a moziból.

ezt a blogot a DelMare's Review (delmaresreview.blog.com) testvéroldalaként hoztam létre, hogy "gyorsblogként" funkcionáljon. ott figyelnek a kritikák, így minden stuff, ami oda nem, ide igen. alapvetően maradunk mozgókép paltformon.

ennyi.
gyere, nézzük+!