ismét egy Fábri-bomba, 1976-ból. ha nem tudnám hova tenni, azt mondanám Tarantino hozzá járt stílusgyakorlatra. Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, Becstelen Brigantyk - éttermi jelenetek.
most nevetsz és nem hiszed el?
sok jelentéktelennek tűnő pofázás, de valójában eszméletlen karakterábrázolással a háttérben. mindezt magába ágyazza egy kőkemény, elgondolkoztató és távolról sem unalmas morális kérdésfeltétel. illetve a kőkemény befejezés. 1944 ősze, nyilas uralom és egy belvárosi kis kocsma, ennyi. és a hab a tortán: Latinovits, Őze, Márkus, Dégi, Horváth. ha látni fogod őket leesnek a nevek, nyugi.
be kell látni, hogy bizony nekünk is megvoltak a Mestereink, csak fel kell őket újra fedezni. fel kell, mert piszkosul megéri. 9/10.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése